| DAL A RÓZSÁRÓL
1.,A szép lány a búcsúzáskor egy rózsát tűzött fel nekem.
Piros volt lágyan feslő szirma. Jelképed égő nekem….
Könnyű csókot lehet reája, s mint álomkép már messze szálla.
ÉN fájó szívvel, könnyes szemmel, sokáig néztem még utána.
2.,Elhervadt már a rózsabimbó, amit a szép lány adott.
Hervadtan őrzöm, hisz a múltból a sors csupán ennyit hagyott…
Pedig a lányka könnyű csókját könnyeim már rég lemosták,
De most tudom, hogy ez a csók volt, sejtelmes, végső “Isten hozzád!”
3.,A szép lány a rózsabimbót, most más legénynek tépi le,
Most más legényért dobog, lángol Szerelmes forró kis szíve.
Más csókolja kicsiny kacsóját, de megőrzöm a hervadt rózsát!
ÉN kaptam annak a kislánynak legelső, tiszta, szűzi CSÓKJÁT!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
